Egyre többen vállalják tudatosan Down-szindrómás magzatuk kihordását Nagy-Britanniában, számolt be két héttel ezelőtt a Poronty. A BBC-től átvett hír más helyeken is megjelent a médiában. Mint hamarosan kiderül, ez az állítás a statisztika félreértésén alapul.
A cikk első részével nincs is baj, arról szól, hogy megkérdeztek 1000 nőt, akik vállalták Down-szindrómás gyermekük megszületését. A válaszadók szerint ma már sokkal szebb élet vár egy Down-szindrómás gyerekre, mit húsz évvel ezelőtt, köszönhetően a társadalom növekvő toleranciájának és az integrált oktatási programoknak. Ez nagyon örvendetes, de most jön a logikai bakugrás. A cikk szerint ugyanis az előbbiek következtében egyre növekszik azoknak a száma, akik tudatosan vállalják Down-szindrómás gyermekük megszületését. Ennek alátámasztására idézi a statisztikát, amely szerint 1989-ben 717, míg a legfrissebb adatok szerint 2006-ban 749 Down-kóros élveszületés volt Nagy-Britanniában (egészen pontosan Angliában és Walesben együtt). "Szakértők szerint ez azt jelenti, hogy egyre többen vállalják tudatosan down-os gyermekük születését." Valóban, a 717-hez képest a 749 növekedésnek tűnik.
Csakhogy időközben a szülő nők életkora jelentősen kitolódott, a Down-szindróma kockázata pedig az életkorral együtt nő, az ábrán látható mértékben: 25 éves korban még átlagosan 1 magzat az 1600-ból, 35 éves korban 1 a 340-ből, 43 éves korra pedig már 1 a 40-ből Down-szindrómás. Nagy-Britanniában 1989-ben még csak a szülő nők 6%-a volt 35 éves vagy idősebb, 2006-ban pedig már 15%-a. Ebből következik, hogy lényegesen több Down-szindrómás magzat keletkezik, mint régebben. Egészen konkrétan 2006-ban 1877, míg 1989-ben csak 1033 Down-szindrómás esetet diagnosztizáltak.
Láttuk tehát, hogy a Down-szindrómás esetek száma közel a duplájára nőtt, míg a Down-szindrómás csecsemők születésének száma alig nőtt. Ez eddig nem azt mutatja, hogy növekedett volna a nők hajlandósága az ilyen magzatok kihordására. Viszont időközben a szűrések általánossá váltak, úgyhogy meg kell néznünk részletesen a számokat, hogy a kiszűrt esetek mekkora részében vállalták az anyák a magzat kihordását. A részletes kimutatás itt olvasható, abból nekünk konkrétan a 7. számú táblázatra lesz szükségünk. Eszerint 1989-ben 1033 esetből 320 lett diagnosztizálva a terhesség ideje alatt, ebből 290-en az abortusz mellett döntöttek. 8 sorsa ismeretlen, ez ad egy kis bizonytalanságot, ettől függően az anyák 91-93%-a döntött a terhesség megszakítása mellett. Nézzük a 2006-os adatokat: 1877 eset, ebből 1126-ot mutattak ki terhesség alatti szűrés során. Ebből tudjuk, hogy 767 abortusszal végződött; 293 sorsát nem tudjuk teljesen biztosan, de az 1. táblázatban említik, hogy 6%-ra becsülhető ezek közül az élveszületések száma, ami kb. 18, várhatóan 1-2 % (3-6) elhalálozott még magzati korban vagy szülés közben, a többi terhesség meg lett szakítva. Így az abortuszok aránya kb. 92%-ra jön ki. Ugyanaz, mint 1989-ben volt. Ha más éveket nézünk közben, akkor is hasonló számot kapunk. Tehát nem igaz az, hogy egyre többen vállalják tudatosan Down-szindrómás gyermeküket. A nők 92%-a a terhesség megszakítása mellett dönt, ha magzatáról kiderül, hogy Down-szindrómás. Ez az arány évtizedek óta nem változott.
Ehhez képest "Nagy-Britanniában a szűrés bevezetése óta folyamatosan igen magas a down-os babájukat tudatosan vállaló nők aránya. A pozitív eredmények után a nők mintegy 92 százaléka dönt úgy, hogy így is vállalja gyermekét", írják a Porontyon a valódi statisztika pontos ellenkezőjét.
Már csak a tanulság levonása van hátra. Az egész a brit Down-szindróma Szövetség sajtóközleményével és a BBC dokumentum-műsorával kezdődött. Annak ellenére, hogy ott is be voltak linkelve a hivatalos statisztikák a Wolfson Intézettől, a műsorban már a félreértés hangzott el, majd ezt minden kritika és ellenőrzés nélkül átvették az angol lapok (1, 2, 3, 4), és később a magyar média is (5, 6). Ugyan mindezt többen is szóvá tették (7, 8), még az eredeti tanulmány szerzője is, a korrekció már nem különösöbben érdekelte a sajtót. Így keletkeznek a tévhitek és legendák.