Június 3-án elhunyt V.I. Arnold Wolf-díjas matematikus, az egyik legnagyobb orosz tudós. Leginkább talán a KAM-tételről (Kolmogorov-Arnold-Moser) ismert, de alapvető eredményeket ért el a matematika számos területén: dinamikai rendszerek, klasszikus mechanika, bifurkáció- és katasztrófaelmélet, algebrai geometria, topológia és szingularitás-elmélet. Tizenkilenc éves korában választ adott Hilbert 13. problémájára. Tankönyvein matematikusok generációi nőttek fel. Az alábbiakban egy, az orosz sajtóban megjelent cikk fordítását közöljük.
Játékszabályok: Egy lángész emlékének
Konsztantyin Szonyin
http://www.vedomosti.ru/newspaper/article/2010/06/07/236597
Elhunyt Vlagyimir Igorevics Arnold, korunk egyik kiemelkedő matematikusa, aki alapvető eredményeket ért el a dinamikai rendszerek elméletében, a geometriában, a topológiában, a funkcionálanalízisben és más matematikai tudományterületeken, több tucat ismert matematikus tudományos vezetője, a tudományos gondolkodás népszerűsítője és védelmezője volt. Az óvodásoktól a doktoranduszokig terjedő olvasótábor számára íródott tankönyvei, a matematikai képzés védelmében kifejtett publicisztikai tevékenysége olyan nagy hírnevet szerzett neki, hogy ennek alapján a professzionális matematikától távolállók számára úgy tűnhet, hogy alapvető jelentősége nagyszerű tankönyveiben és ragyogó előadásaiban nyilvánult meg. De ez nemígy van: Arnold munkái választ adtak korábbi korok kiemelkedő matematikusainak, Hilbertnek, Poincarénak és Kolmogorovnak számos kérdésére. Az Arnold által teremtett matematikai diszciplinákkal több száz matematikus foglalkozik az egész világon. Ilyen teljesitménnyel még a legnagyobbak közül is csak kevesen büszkélkedhetnek egy évszázadban.
Mint oly gyakran, egy lángész halála most is jobban érdekli a közvéleményt, mint annak élete. Ennek a tragikus eseménynek a kapcsán szeretném felhívni az ország politikai vezetésének és a társadalomnak a figyelmét egy apró és személyes tanulságra. Az orosz politikusok szeretnek szép szavakat mondani a tudomány és az alapképzés támogatásáról, a társadalom pedig szereti hallgatni ezeket. Ugyanakkor mindkét fél szeret bizonyos rendkívül elvont fogalmakról beszélni, illetve ilyeneket hallani. Lehet azt gondolni, hogy néhány száz vagy néhány ezer ember sorsáról (dolgozószobákról, laboratóriumokról, fizetésekről, stb.) van szó. De a tudományban általában csak kevesekről van szó: Az orosz matematika Arnolddal és Arnold nélkül, — ez két teljesen különböző matematikai világ. A Moszkvai Állami Egyetem vezetése a szűkös 1990-es esztendőkben meghozta a maga döntését: nem tartotta meg Arnoldot, és ez azonnal megváltoztatta az egyetem matematikai életét. Nem tudom, mit kellett volna tenni, — kinevezni őt dékannak, valamelyik épületet bérbeadni és tízszer akkora fizetést adni neki, mint másoknak, elbocsátani 100 embert, hogy az ő fizetésükből fedezzék Arnold és tanítványai jövedelmét, de mindez a helyzet megértését, határozottságot és akaratot követelt volna. Ma is ugyanilyen feladatokkal kell szembenézni az egyetemek rektorainak és a felsőbb vezetőknek: Fel kell ismerni az orosz tudományt alkotó egyéniségeket és mindent megtenni azért, hogy azok is maradjanak.
Június végén a Pétervári Európai Egyetem konferenciát tart ”A tudományos diaszpóra és az orosz tudomány jövője” címmel, amelyen a legújabbkori orosz történelemben először gyűlnek össze a természet- és társadalomtudományok legnagyobb csillagai. Nem tudom, miről szeretett volna beszélni Arnold az előadásában — ez lett volna a zárónap kulcselőadása. Élete és munkássága így is sokat mond azoknak, akik megvitatják az orosz tudomány problémáit. Egy tudósnak nehéz otthon maradni. De orosz tudós maradhat az is, aki az év felét Párizsban tölti.
fordította: Krámli András, Major Péter
Nemlineáris dinamika: Arnold-nyelvek a körleképezésben.
