Vizi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke a napokban a matematikaoktatás fontosságáról beszélt. Ezzel természetesen egyet is értek, volt azonban egy mondat, ami megütötte a fülemet:
"matematika nélkül itt nem lesz zeneszerző, sakkozó".
A képen Jennifer Main "The Composer" című műve látható
Ez az érvelés azért kissé furcsa. Hosszasan sorolhatnám, hogy mi minden nincs matematika nélkül (erről is szól ez a blog), szóval miért éppen a zeneszerzők? Kit győz meg egy ilyen érvelés? Vannak, akik a matematikát nem tartják fontosnak, de most hirtelen észbekapnak, hogy ezzel a jövő zeneszerzőit kockáztatják?
Közkeletű vélekedés, hogy összefüggés van a zenei és a matematikai tehetség között. Kíváncsi lennék, hogy ez adatokkal is alátámasztható-e. Én például még a Guitar Heroban is csak medium fokozatig jutottam. Az tényleg igaz, hogy a matematikusok közül nagyon sokan zenélnek - ismerek valakit, aki a kutatói pályát operaénekesire cserélte -, de attól tartok, ez a szerelem kissé egyoldalú, a zenészek sokkal kisebb arányban a matematika rajongói.
Volt itt még egy érdekes mondat Vizitől: "Nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikeres életpályát fut be az, aki nagyon fiatal korban kezdi elsajátítani a matematikát, a matematikai gondolkodásmódot." Ezt készséggel elhiszem, bár itt is kíváncsi lennék, vannak-e ilyen adatok. Egyedi példából mindenesetre rengeteg van. Már régóta tervezek egy bejegyzés-sorozatot olyan emberekről, akik matematikát tanultak, de később egész más területen lettek sikeresek: van köztük író, hollywoodi színésznő, a legfelsőbb bíróság tagja és középhátvéd is. Stay tuned!