Év eleji rövid sajtószemlénkben szó lesz az új Pi-rekordról, három-dimenziós Mandelbrot-halmazokról és a Fermat utolsó tangója című musicalről.

Az index is beszámolt róla, hogy Fabrice Bellard kiszámolta π értékét  2 699 999 990 000 tizedesjegyig egy egyszerű asztali számítógépen. A számolás 131 napig tartott és ezzel megdöntötte a korábbi rekordot, ami 2 576 980 370 000 tizedesjegyből állt és japánok számolták ki szuperszámítógépet használva. 10-es számrendszerben ábrázolva több, mint 1000 gigabytera van szükség az eddigi legpontosabb π tárolásához. Egy kis történeti visszatekintés: Arkhimédész a kört 96-oldalú poligonnal közelítve kapta a 3+¹⁰⁄₇₁ < π < 3+¹⁄₇ becslést, i.e. 250 körül. A kínai Zi Chongzhi hét tizedesjegy pontosságot kapott i.sz. 500 körül, majd egy Madhava nevű indiai matematikus 1400 körül 11 tizedesjegyig számolta ki. Az Arkhimédész utáni első nagy európai siker Ludolph van Ceulen nevéhez fűződik, aki 35 tizedesjegyig jutott a 16. században, és eredményére annyira büszke volt, hogy ezt vésette a sírjára is. Ezen a rekordon még sokan javítgattak a következő évszázadokban, igazi változást azonban a számítógépek megjelenése okozott. Az elmúlt három évtizedet a japánok dominálták, az ő sorozatukat törte meg a francia  Fabrice Bellard, aki számításaihoz a gyorsan konvergáló Chudnovsky-sort használta:

Van egy jópofa oldal , ahol bármilyen számjegysorozatra kereshetünk π számjegyei között. Mindenki megnézheti, hol fordul elő először π-ben a születési dátuma vagy éppen a TAJ-száma, az első kétszázmillió számjegyig. Van egy listájuk is, hogy mire kerestek rá a legtöbbször.

Az origo-n érdekes cikk jelent meg három dimenziós fraktálokról, amiket Mandelbulbnak neveztek el. Mivel az egy részletes és nagyon jól megírt cikk, további kommentárt nem is fűznék hozzá, mindenki olvassa el és nézegesse meg a képeket, valamint a videot.

A Természet Világa januári számában is van matematikai vonatkozású cikk, Bencze Gyula írása a Fermat Utolsó Tangója című musicalről. A musical a Clay Institute támogatásával készült 2000-ben és azt dolgozza fel, ahogy Andrew Wiles megbirkózott a nagy Fermat-sejtés bizonyításával. A drámát az szolgáltatja, amikor kiderül, hogy hibás a sok év munkájával kidolgozott bizonyítás és ki kell javítani. A musical magának Andrew Wilesnak is tetszett, és a színpadon reinkarnálódik Gauss, Euklidész, Pitagorasz és Newton is.